Pongrácz Tamás: Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, de akár nálunk keletebbre is találunk példákat arra, hogy a lakóközösségek már nem pusztán élhető tereket, hanem szolgáltatásfókuszú épületeket keresnek. Ez a trend először a nagyvárosokban jelent meg, ahol a rohanó hétköznapokban az emberek időt szeretnének nyerni, kényelmet és magasabb életszínvonalat szeretnének elérni. A városfejlesztés világszerte felismerte ezt az igényt, és ma már Magyarországon is látszik a szabályozás alakulása. Jó példa erre a TÉKA (Településrendezési és Építési Követelmények Alapszabályzata) idén bevezetett rendelkezése, aminek köszönhetően csak olyan társasházak és lakóparkok kaphatnak építési engedélyt a jövőben, ahol a lakások mellett közösségi funkciók is helyet kapnak.

A tervezés során mely szakemberek kompetenciájába tartozik a jövőbeli lakók életminőségének biztosítása? Van-e erre külön dedikált szakértő, avagy több szakma közös munkájával valósul meg?

P.T.: A lakók életminőségének javítása mindig több szakma együttműködéséből születik. Építészek, belsőépítészek, tájépítészek – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az elkészült terek hosszú távon is élhetőek legyenek. Egyre jellemzőbb, hogy a fejlesztők és beruházók vállalati szinten is elköteleződnek a minőségi, fenntartható és előremutató megoldások mellett. Ez nem csupán az aktuális igényeket szolgálja, hanem innovatív szemléletet is jelent: figyeljük a nemzetközi trendeket, és törekszünk már a tervezés fázisában beépíteni azokat.

A teljes cikk a HVG oldalán, IDE KATTINTVA olvasható.